azon, az édes hányingeren,
amit a fertőtlenítőszag és a
- tegnap délután dugiban
becsempészett - édesség illat
keveredve okoz.
Lassan túltesszük magunkat
a fehérruhások napi ' vizitein ',
a félreérthető mozdulatokon és a
hideg kezeken, melyekhez olykor
bőrünk még sárgásan visszatapint.
Lassan túltesszük magunkat,
azon a fránya magányon, aminek
a bölcsője az elmaradt látogatások,
és a soha meg nem érkezett levelek.
(Elvesztek az ígéretek, mint régen
a tejfogak.)
Lassan túltesszük magunkat,
azon, hogy a nyár csak egy ablakban,
és csak az izzadság marta sebben
van jelen,
miközben az ' ápolók '
a harmincöt fokkal szeretkeznek
az udvarban.
Lassan túltesszük magunkat,
azon a folytonos csenden, amit
semmilyen eltévedt,
éjjeli zokogás
nem mer feloldani.
(Mert bátorsága itt, csak az
ágytálaknak és a hömpölygő
csörömpölésnek van.)
Lassan túltesszük magunkat,
azon a közönséges tényen, hogy
velünk együtt holnap
elfogy a tinta
és elfogy a papír is.
(fotó: Vargyasi Levente)
