Jónás Tamás: Vérveszteség


(Ebeknek)

1.
Elég elegem van. Eleganciám.
El-elmerengek még, mi kék a cián.
Meghat a hatása, mellékes, de hat.
Hány karátos az az arany öntudat?

2.
Apu fácánt fogott, ügyetlenkedett.
Segíthettem volna, hat éves gyerek.
Nemesebb volt nézni, büszke atya lett.
Azért a fácánból, este, nem evett.

3.
El akartam titkolni első sikerem.
Nem sikerült, nem maradt első soha sem.
Második sikernek nem örül, ki vad.
Veszíteni akarok minél hamarabb.


(Vérveszteség)

Ketté szakadt harisnyában
Bármi van is örök nyár van
Széle foszlott blúz alatt
Sivatagi táj marad
Védheted magad szavakkal
Támadással mit sem ér
Bibliai baj a bajban
Hasadhoz tenyér ha ér
Hiába szelíd a kockás
terítőre rendezett táj
Mit is tehet egy hegyomlás
Vagy az aki az alatt áll
Persze semmi panasz férfi
száját szitok el nem hagyja
Elég ha guggol és nézi
mi erős a gyenge hangya


(Jónás Tamás verselte két sóhaj találkozásáról)

mint kettő szürke fémpénz amit két fiatal kislány
elgurít a város széli agyonkopott járdán
és megütköznek szétpattannak eltűnnek a fűben
figyeltem rád sóhajtottam nem lehetett hűbben
nem feleltél elfordultál szemedben a villany
leoltódott és azóta sötétlila kínban
tapogatok falat ajtót körtét szádat számat
mi az ami ilyen csendben és melegen támad?
szél vagy vihar üresedés hétvége vagy féltés?
nincsen válasz olyankor mikor nincs igaz kérdés
letérdeltem fejet hajtva bőröm kezdett látni
éreztem hogy érzed te is: megtörténhet bármi
balesetünk véletlen volt majdnem belehaltunk
egy időben egy szájba s egy szívvel sóhajtottunk


 (illusztrálta Ivácson András Áron)