(nagyvérkör)
tegnap éjjel megint elhagyott az isten
azt hazudta, azért ment el, hogy segítsen
valami feltörne tüdőmből egy szívig
üvöltenék. minek? itt süketség dívik
kettévágott nyakkal fénnyel telt a torkom
oda hullottam, hol nincs már semmi dolgom
minden könnycsepp pára, felhő lettem részben
két szárnyatlan angyal zúg a széltörésben
szépen kussolok, míg tépnek hajat, vállat
mivel ez nem mese, nem beszél az állat
kicsit még érdekes a megszokott virtus
ünnepi mulatság, hétköznapi cirkusz
íme, hölgyek, urak: megnézhetik ingyen
hová folyok lassan, hogy tűnik el minden
megszemlélhető a valóság torz mása
megnyitott mellkasom minden dobbanása
ami a szívemen, uram: nincs a számon
bár téged kereslek, magam nem találom
(ködforgató)
része vagyok múltnak, mindenféle rögnek
csak egy apró állat, amit felköhögnek
szárnyak helyett évek, az amiket bontok
falrafröcskölt élet, zsidóvörös pontok
társak közé zárva világít egy csempe
fénye olyan néma, nem tudom, hogy csend-e
démonok gőzölnek, szappaníz a számban
bőrkötés rohaszt meg, homlokomon szám van
hullámzik a padló, mások vízen járnak
egymás sötétségét oldják színvak árnyak
kifordult csuklóján órát néz az ördög
most még délelőtt van, mindjárt nagycsütörtök
reggelnek túl este, estének túl reggel
mezítláb jön krisztus, szíve helyén heggel
(fotó: Rudolf Koppitz)
tegnap éjjel megint elhagyott az isten
azt hazudta, azért ment el, hogy segítsen
valami feltörne tüdőmből egy szívig
üvöltenék. minek? itt süketség dívik
kettévágott nyakkal fénnyel telt a torkom
oda hullottam, hol nincs már semmi dolgom
minden könnycsepp pára, felhő lettem részben
két szárnyatlan angyal zúg a széltörésben
szépen kussolok, míg tépnek hajat, vállat
mivel ez nem mese, nem beszél az állat
kicsit még érdekes a megszokott virtus
ünnepi mulatság, hétköznapi cirkusz
íme, hölgyek, urak: megnézhetik ingyen
hová folyok lassan, hogy tűnik el minden
megszemlélhető a valóság torz mása
megnyitott mellkasom minden dobbanása
ami a szívemen, uram: nincs a számon
bár téged kereslek, magam nem találom
(ködforgató)
része vagyok múltnak, mindenféle rögnek
csak egy apró állat, amit felköhögnek
szárnyak helyett évek, az amiket bontok
falrafröcskölt élet, zsidóvörös pontok
társak közé zárva világít egy csempe
fénye olyan néma, nem tudom, hogy csend-e
démonok gőzölnek, szappaníz a számban
bőrkötés rohaszt meg, homlokomon szám van
hullámzik a padló, mások vízen járnak
egymás sötétségét oldják színvak árnyak
kifordult csuklóján órát néz az ördög
most még délelőtt van, mindjárt nagycsütörtök
reggelnek túl este, estének túl reggel
mezítláb jön krisztus, szíve helyén heggel
(fotó: Rudolf Koppitz)
