Az asztalon maradt még hat percünk és húsz banink.
Kinn hívogat, a járdaszélről, még egy telünk.
Merre voltunk, s továbbá hol leszünk...
2.
Vizes ruhákként száradunk, megint.
Bennünk a sok nedv, mit az ősz kisírt.
Elálmosodtam a zuhogásban, ma is.
Mosolyt arcomra, bárki mosolyát,
kedvest falamba, bárki kedvesét...
3.
Mi mindig már félúton megérkezünk.
Túlzásokban szeretünk játszani:
ma kissé meghalunk, s majd túlélünk
mindenen.
4.
A szürkület a szemek fényébe hullik.
Elalszik a kés, a tank, a gránit.
Bennük törve marad a fog, s a köröm is.
5.
Kezünk remeg,
a reszketés eltép.
Falat kaparnak,
hol szív dobogna, rajta géz.
6.
Az asztalon maradt a hat perc.
Átesünk.
(fotó: Vachter János)
