Vass Ákos: Ujjgyakorlatok

(lábatlankodás)

szerelmem parasztoknak szolgál
kiemelném ha ott vagyok
a pult mögött van s én a pultnál
pár sor Faludyt mormogok

"Szerelem? szépség? szabad élet?
Álomnak még jó. Ásítok.
Farcsontomból üvegcserép lett.
Nagyon rossz ülnöm. Állni jobb"

de tovább állnom mégis nehéz
és itt ülnöm lehetetlen
én - kavicson térdelésre kész
gyűrű? vízhólyag kezemben

legszebb arcom is otthon maradt
- értsd: a lelke az otthonom -
csak nézem míg ő tovább szalad
utolsó cigim elnyomom

(ujjgyakorlatok)

minden kocsma zárt ajtaja
s a lengő női illatok
még szerencse, hogy ő ott
és én éppen itt vagyok

az eső élve nyúz meg
a lejtőn csúszó léptek
nem mondhatom, hogy színtelen fák
csak nem érdekelnek

nem mondhatok semmit
esőbe kopik a hangom
kikérem bulgakávém
rímem magam felé tartom

ravaszt húzok, agy loccsan
eltelik fél és pár év
a holnap tíz perc és most van
szívemre zúg a sztár ég

(fotó: M. A. Andrew)

Vass Ákos: Egy pincérlánynak

(a pincérlánynak)

az idő lüktető halánték,
mit csinálni, merre menni,
mert példának okáért
valahol valamit kéne enni,

fertőz kellem tompasága,
martra fut az értelem,
továbbszök kényszer délibábja,
nemed visszcseng, édesen

leléphetnék az esti fényben,
minden csillag félmosoly;
inkább kávézok, míg te éppen fals
csendemben felmosol.

(szintén a pincérlánynak)

olcsó kávéra nem hívtam őt,
nem vettem fel a legjobb ruhám,
nem mondtam neki, hány száz éva
fonta a magány hálóját reám.

nem hívtam ki kávézni,
még akármikor megtehetem,
de jobb a piacon szétnézni -
a legdrágább kötés zeller
kell nekem.

(utolsó este – kiengedett hajjal)

ha megsiratna félálomban,
s felébrednék, mint kit valami gyötör,
bevallanám: csaltam, hazudtam, loptam,
s még mindig mitomán kölyök

vagyok. s a világot neki hazudnám,
bár elhinné, hogy mosolyogni lássam,
és higyje el: jobb vagyok húsznál,
és egy egész élet várja,

csak nem velem.
megint kisemmiztek,
hát istenem...

ajánlás:

ha látnám, hogy néha eszébe jutok,
s az a valami rám emlékezteti:
megindulnék, mint lejtőn a juhok,
vagy tengerszem irányába könnyek -
ember vagyok, ha nem is emberi.

(fotó: Man Ray)

Vass Ákos: utazások

(Monolit múzsámnak)

Mára már a
lelke szajha
szemét előbb
eltakarta
majd kivéste
világtalan
hullott szirom
gyúlt olajban
táncolt nékem
megtévesztőn
imbolygott is
keresztmetszőn
vizslatott is
hajmeresztőn
belém látott
fertő élet
kiátkoztak
már a vének
kenyeremben
ólom szemek
kezeimben
halott gyermek


(utazások)

elegem van
pont mint nekik -
jól fizetik.
az istenit!
megfáradtam.
begörcsöltem.
belefáztam.
belefőttem.
szavam szájban.
a tiédben.
a magányban.
ezerében.
a kivetett.
ha megfordul.
hogyha fütyöl.
ha harang szól.
és egyre megy.
hogy merre megy.
lába alatt.
szélfergeteg.
kulacsában.
a bor felfő.
nincs semmije.
csak az idő.
annyija van.
több sem kell már.
gyalog indul.
nézi szamár.
nézi ökör.
nézi ember.
nézi tükör.
nézi. tenger.
nézi, nézi.
folyton, folyton.
most elindul.
mégis otthon.
lóg a képe.
fáj a szava.
fáj a képe.
lóg emléke.
lóg. ha lóghat.
újra igen.
itt elindul.
ott lepihen.
ha elindult.
nincs otthona.
ha úton van.
nő mámora.
nincsen semmi.
mégis igen.
ott elindult.
itt lepihen.

(fotó: Korniss Péter)

Vass Ákos: Linóleum

lelkem helyén linóleum,
szigszalaggal megfoltozva,
minden, amit agyam elunt
ide lett fel- és elhalmozva.
összeégett azbeszt-háló
nyakig fehér poroltó habban
nyakkendős antilop-teázó,
félkilós ponty fuldokol zabban,
csomó-csomó meddő gondolat,
kezemben almacsutka: védd magad!

mi tartja össze ezt a kócerájt?
nézzük csak. nem a fekete ragasztószalag,
nem is a fehér poroltó-hab,
nem az antilopok csíkos nyakkendője,
nem az almacsutka után tátogó csőre
a tavasz-hozó fél-vak hollónak.
(csak a mesékben hozza fecske a tavaszt,
a valóság ennél sokkal jobban nyomaszt,
meg hát ki vagyok én, hogy óvódások álmát
ragadjam el, mint holló az almát)

tündérpor, és gránát-srapnel,
sebfőző és paradicsom,
kihűlt máj és szervcsempész-barter,
belep mindent a lila gyom.

rozsdás kardél, szegfűszeg,
bánya mélyén ezüst-ér,
élettelenül terülnek
gondolataim eléd

(fotó: Kóté Zsolt)