Muszka Sándor: Fehérnépecske bugyiharisnyába (Székely Balett)

Voltunk Vásárhelyen ember elvittünk vót a piacra egy duba pityókát s ott mind árultuk s a városiak vették. Igen de egy nap eladni nem tudtuk s reánk esteledett s mondom Árpi komámnak gyere menjünk nézzünk szét hadd lám itt milyen menet van. Bémentünk a főtérre ott vót az a nagy színház ki vót világítva úgy mint a karácsonyfa. Mondom a komámnak gyere Árpi menjünk szeg ide bé ne egy cseppet művelődjünk met nállatok es csak két könyvet láttam életemben a pártkönyvet s a bibliát. Na műnk a jegyeket megvettük s azzal béduvattunk egy irtó nagy terembe s leültünk a jó bársonyszékekre s há egyszer kezdenek harangozni. Münk ügyesen keresztet vetettünk s gondoltam magamba méges csak jó hely ez a város ha ilyen istenfélő népek laknak itt. Na de kettőt nem kongattak hát egyszer a villanyt elvették s aztán egy szentpercre meg es adták de a villanykörtéket kiverhette a villany met mán csak a színpadon égett. Erre a firhangot elhúzták s há látom fut bé egy jóforma fehérnépecske bugyiharisnyába s kering a szinpadon s rázza ja kezeit s emelgeti a lábjait mint a beteg tyúk. Ej gondoltam magamban irtó ügyes leányka mien kár érte hogy ilyen beteg s sovány es erőssen hogy a vider tejet a csarnokba elvinni nem tudná. De ezeket még végig se gondolhattam met bérontott utána egy pasas es s az es bugyiharisnyába vót s a lejánka derekát elkapta s a feje föli felemelte. Aztán visszaengedte egy kicsit megszagolta s letette met ejszen nem kelett neki. A leánka elfutott a pasas utána s esment elkapta s esment felemelte megszagolta s letette a leányka esment elfutott s a pasas esment utána s mind így vagy harmincszó negyvenszer. Aztán mire a pasas kedvet kapott vóna s a leánykát es elfogta hát a villanyt felgyújtották s nekünk kellett visszamenni a piacra. Na aztán másnap a pityókát eladtuk estére de mondom Árpi komámnak gyere még egyszer mennyünk mi oda a színházba el met látod e a tegnap es milyen fájin cinkák vótak. Na aztán el es mentünk s esment a jegyeket megvettük s béültünk abba a nagy terembe a jó bársonyszékekbe s harangoztak s azzal a villanyt elvették. A firhangot elhúzták s há mögötte két pasas úgy énekelt, hogy a fülünk csengett belé de érteni egy szavikat nem értettük. S aztán jött vagy két fehérnép es nagy cicomásan s énekeltek azok es de inni elötte ihattak met a kezükbe semmi nem vót. Na s mi ott mind halgatkoztunk mint a süket disznyó a buzába s egyszer aszongya a koma ő ki kell lépjen met erőssen kell huggyozzon s aztán én meséljem el hogy mi történt. Na de itt kezdődtek a bajok met Árpi komám kiment s bényitott ide es oda es de a budit nem találta s aztán bényitott még egy helyre s ott olyan erőssen égett a villany hogy ő eleget jártatta a szemit de semmit nem látott csak egy asztalt s rajta egy vázát virággal. Erre ő odament a virágot a vázából kihanyitotta s a vázába beléhuggyozott s aztán azzal megtért s jött vissza s ült le mellém. Visszajött s aszongya na mi volt koma. Há mondom ezek az énekelők éppen hogy a szinpadról kimentek béjöttél te s a virágot a vázából kihanyitottad s azzal beléhuggyoztál s jöttél vissza ide. Igen de erre az emberek es kezdték a komát megismerni s kezdtek münket kacagni s szídni úgy hogy a szégyen majd megölt. Mondom gyere koma eresszük szeg ki az ajtón met ezek még münket ejsze megütnek. Azzal münk az ajtón kifordúltunk s a dubába bé s eresszed hazafelé. Elég az hozzá hogy a nagy ijedségtől a komámnak olyan gyomoridegje lett hogy Dánfalva elött a mezőbe egy akkorát szart hogy a csobány kutyák egy hétig ugatták azt hitték medvebocs. Aztán hazaértünk de mű többet színházban azóta se voltunk.

(fotó: Man Ray)