A szürkéből
fehérbe visz át az áradat,
korházi ágyak, falak,
csempe, neon,
kis ablakok,
kis áttekintések
a vattacukros pulthoz,
az eper házakra,
a mézes reggelekbe,
a csillogó szemekbe,
legyen az a kedvesé,
aki nincs...
És néha megérinthető
a mindig méterekre levő
kilincs, hideg, fagyos, vasas,
nehezen lenyomható,
még nem volt megérintve,
vagy csak régóta nem...
Kiutalnak,
továbbméssz,
pedig már megszoktad
a remegő kezed,
azt, hogy megetetnek,
azt, hogy tűkön keresztül
jön a boldogságod, kimérve...
...azt, hogy nem nézhetsz
visszafele.
Otthon vagy,
itt mindenki gyöngéd,
visszafordulnak hozzád,
mert elfordultál
magadtól,
mások felé,
mosolyok felé,
legyen az édesanyádé,
legyen a pesti ismerősé,
a szentgyörgyi ismerősé,
...vagy legyen csak a kedvesé,
aki nincs,
vagy csak nem tudod még,
hogy ki is ő.
(fotó: Gottfried Helnwein)
fehérbe visz át az áradat,
korházi ágyak, falak,
csempe, neon,
kis ablakok,
kis áttekintések
a vattacukros pulthoz,
az eper házakra,
a mézes reggelekbe,
a csillogó szemekbe,
legyen az a kedvesé,
aki nincs...
És néha megérinthető
a mindig méterekre levő
kilincs, hideg, fagyos, vasas,
nehezen lenyomható,
még nem volt megérintve,
vagy csak régóta nem...
Kiutalnak,
továbbméssz,
pedig már megszoktad
a remegő kezed,
azt, hogy megetetnek,
azt, hogy tűkön keresztül
jön a boldogságod, kimérve...
...azt, hogy nem nézhetsz
visszafele.
Otthon vagy,
itt mindenki gyöngéd,
visszafordulnak hozzád,
mert elfordultál
magadtól,
mások felé,
mosolyok felé,
legyen az édesanyádé,
legyen a pesti ismerősé,
a szentgyörgyi ismerősé,
...vagy legyen csak a kedvesé,
aki nincs,
vagy csak nem tudod még,
hogy ki is ő.
(fotó: Gottfried Helnwein)
