Jobb kezemben van a múltam,
Délibáb jut bal kezemnek.
Jobb kezemet kitaláltam,
Bal kezemben megtörtének.
Telefonnak sötét fele,
A tenger csak mossa s mossa.
Holt füleknek holt ürege
A kagylóknak túloldala.
Ernyő rezzen s fölénk húzza
A legszürkébb fellegeket,
Hátha egyik rádhullatja
rég elmosott, ócska lelked.
(Félszáraz, tőlem)
Itt vagy, visszajöttél,
Kéne egy feles,
Benne majd a múlt tél
Veled megkövez.
Hozzám simulsz büszkén,
Mint bőrhöz a sav.
Asszonyod, ha volt még,
Elvitte a fagy.
Kitöltöm, ha kértél
(arzén, ecet, higany).
Kezemben a kis kés,
Lelkedben a nagy.
(Sínek között)
Úgy elmentél ismét,
Mint a gyorsvonat.
Ablakodban nincs fény,
Benned hullaszag.
Kislány ment utánad,
Hideg síneken,
Állomásod nincsen,
Csak a félelem.
Megtalált a lányka,
De nem volt jegye.
Vaslelkedre szóda,
S hozzá drótkefe.
(fotó: Man Ray)
