lelkem helyén linóleum,
szigszalaggal megfoltozva,
minden, amit agyam elunt
ide lett fel- és elhalmozva.
összeégett azbeszt-háló
nyakig fehér poroltó habban
nyakkendős antilop-teázó,
félkilós ponty fuldokol zabban,
csomó-csomó meddő gondolat,
kezemben almacsutka: védd magad!
mi tartja össze ezt a kócerájt?
nézzük csak. nem a fekete ragasztószalag,
nem is a fehér poroltó-hab,
nem az antilopok csíkos nyakkendője,
nem az almacsutka után tátogó csőre
a tavasz-hozó fél-vak hollónak.
(csak a mesékben hozza fecske a tavaszt,
a valóság ennél sokkal jobban nyomaszt,
meg hát ki vagyok én, hogy óvódások álmát
ragadjam el, mint holló az almát)
tündérpor, és gránát-srapnel,
sebfőző és paradicsom,
kihűlt máj és szervcsempész-barter,
belep mindent a lila gyom.
rozsdás kardél, szegfűszeg,
bánya mélyén ezüst-ér,
élettelenül terülnek
gondolataim eléd
(fotó: Kóté Zsolt)
szigszalaggal megfoltozva,
minden, amit agyam elunt
ide lett fel- és elhalmozva.
összeégett azbeszt-háló
nyakig fehér poroltó habban
nyakkendős antilop-teázó,
félkilós ponty fuldokol zabban,
csomó-csomó meddő gondolat,
kezemben almacsutka: védd magad!
mi tartja össze ezt a kócerájt?
nézzük csak. nem a fekete ragasztószalag,
nem is a fehér poroltó-hab,
nem az antilopok csíkos nyakkendője,
nem az almacsutka után tátogó csőre
a tavasz-hozó fél-vak hollónak.
(csak a mesékben hozza fecske a tavaszt,
a valóság ennél sokkal jobban nyomaszt,
meg hát ki vagyok én, hogy óvódások álmát
ragadjam el, mint holló az almát)
tündérpor, és gránát-srapnel,
sebfőző és paradicsom,
kihűlt máj és szervcsempész-barter,
belep mindent a lila gyom.
rozsdás kardél, szegfűszeg,
bánya mélyén ezüst-ér,
élettelenül terülnek
gondolataim eléd
(fotó: Kóté Zsolt)
