Van egy kávézó, szeretek oda járni. Csak ritkán találni helyet, de ilyenkor az általam kiszorított tér veszít a súlyából. Van egy másik kávézó, mindig találni helyet, de a hely valahogy nem szeret engem. Egyszer rám is szólt a kiszolgáló, hogy ne üljek a kicsempézett ablakpárkányba, mert leverem az amúgy is hiányos csempét. Akkor még nem voltak székek. A tegnap a főnök egy széket akart a fejembe húzni, hogy állítólag a múltkor lehamuztam, és kiégett a műanyaghuzatja. Be volt gurulva, ordítozott velem mindenki láttára. Igaz, jókora fekete lyuk maradt utána. Én csak csodálkoztam, majd nyugodtan felnéztem, és mondtam, hogy értem, mindjárt megyek. És kiszálltam az ablakon.
(fotó: Lee Miller)
