S kavicsokkal rakta ki haját,
Szörnyek nem bolygatták lelkét,
Könnyű volt a teher,
Kolonc nem nőtt szárnyaira.
2. S mégsem tudta megszerezni az éjt,
Csak a hajnal rojtjait gyűjtötte halomra,
Égette a fényt a kétségbeesés tégelyében.
s húsunkhoz homok szárad.
Két szemcse egymáshoz koccant,
Epheszoszban az egyik
virágfüstű templom kigyulladt.
Fekszünk hullám dobta kőzeten,
sós a vérünk.
