Negyednapja nem szólsz. Negyednapja hallgatok.
Ki ne mondd a vihar utáni csendet, ne tudatosítsd,
mert anélkül is érzem, hogy abban az ismeretlen házban
ülsz és verítékezel. Szagod van.
...a nap felé feszíted az arcod. Képtelen pózban süllyedsz:
már magunk alatt vagy, annál is mélyebben.
Egy évekkel ezelőtti törvénytelen ütközésre gondolsz.
Nekifutottunk valaminek,
valaminek, aminek nem kellett volna, valaminek,
amit homlokcsontunk tompa egymáshoz ütődése jelzett,
valaminek, amiről tudtuk, hogy nagyon fáj majd,
ha vége lesz...
(Bűnterhes)
Igen,
azt hiszem meggyújtanád
a benzines bőrödet, ha rájönnél,
hogy nem téged szeretlek,
hogy mindenéjjel megcsaltalak,
mert míg veled szeretkeztem,
azt képzeltem, hogy ő az.
---
Pedig...
hányszor kigondoltam,
hogy elmondom és átnyújtom a gyufát,
de olyankor mindig
rúgott egyet az, amit
a hasamba tettél.
(fotó: Angyalosi Bea)
