szívére telepszik, némán megtapad.
Anyám magánya csendes, akár a
meggyfa alatti elárvult kerti pad.
Anyám régóta készül - innen el -
-zokogva-sírva harcol énvelem.
Ahogy fogom kezét, marasztalom,
értem, elmenni mégsem engedem.
Anyám magánya hajdan beszédes volt:
sárga, rózsaszínű, néha kék.
Anyám magányát lefesthetném,
de félek, akkor sem, úgy sem értenék.
Anyám magányát, bármennyire is
szeretném, feloldani nem tudom.
Anyám régóta készül - innen el -
Értem, elmenni mégsem hagyom.
(fotó: Andreas Kauppi)
