Inferno
Érted buktam mélyre. (Talán észrevetted.)
Alattad az élet. Minden más feletted.
Ördög vagyok, akit elvesztett a pokla.
Vízhideg szemekben bújok meg napokra.
Elhagyott a remény. Vajon hol talál ma?
Leszakadt hidamnak ócskavas az álma.
Késsé vált a lelked, holnap virradóra
rozsdás, nyugvó vérrel regényt metsz a tóra.
Át a túlsó partra szűk, híg fény a járda.
Elfelejtett út ez: istenfiú-járta.
Szavak tengerében szép, rövid a semmi,
hogy ne tudjak mást, csak hozzád visszamenni.
Játszótér
Tavasz lett. Születtem. Harminc fok a lázad.
Egyszer fényfiút is adni fog a század.
A huszadik. Gondolatként is ennyire támad.
Én meg quattrocento, s elszöktem utánad.
Most meg anyaszobor. Macskaszar, homokvár.
Nem játszanék tovább, de a lábnyomod vár.
Anyu, te vagy minden. Fény az őrtoronyban.
Ugyanúgy vérzek, mint dezertőr koromban.
Zsebedben halmokban fehérlik a szappan.
Senki sem tisztíthat tőled igazabban.
Háromszög az isten. Csupa szem a hátad.
Késpenge az arcom, míg nézem a szádat.
Hányszor röppent el szó, hányszor ment el ének.
Puha a kezed, mint doktor Mengelének.
Kohósalaklány. Legyen fair a minta.
A legkorhadtabb ágra került fel a hinta.
S meglököd a lányod. Ennyit bírsz, ha nyüstöl.
Anyu, én már szállok...Te meg sírsz a füsttől.
(fotó: Gottfried Helnwein)
Érted buktam mélyre. (Talán észrevetted.)
Alattad az élet. Minden más feletted.
Ördög vagyok, akit elvesztett a pokla.
Vízhideg szemekben bújok meg napokra.
Elhagyott a remény. Vajon hol talál ma?
Leszakadt hidamnak ócskavas az álma.
Késsé vált a lelked, holnap virradóra
rozsdás, nyugvó vérrel regényt metsz a tóra.
Át a túlsó partra szűk, híg fény a járda.
Elfelejtett út ez: istenfiú-járta.
Szavak tengerében szép, rövid a semmi,
hogy ne tudjak mást, csak hozzád visszamenni.
Játszótér
Tavasz lett. Születtem. Harminc fok a lázad.
Egyszer fényfiút is adni fog a század.
A huszadik. Gondolatként is ennyire támad.
Én meg quattrocento, s elszöktem utánad.
Most meg anyaszobor. Macskaszar, homokvár.
Nem játszanék tovább, de a lábnyomod vár.
Anyu, te vagy minden. Fény az őrtoronyban.
Ugyanúgy vérzek, mint dezertőr koromban.
Zsebedben halmokban fehérlik a szappan.
Senki sem tisztíthat tőled igazabban.
Háromszög az isten. Csupa szem a hátad.
Késpenge az arcom, míg nézem a szádat.
Hányszor röppent el szó, hányszor ment el ének.
Puha a kezed, mint doktor Mengelének.
Kohósalaklány. Legyen fair a minta.
A legkorhadtabb ágra került fel a hinta.
S meglököd a lányod. Ennyit bírsz, ha nyüstöl.
Anyu, én már szállok...Te meg sírsz a füsttől.
(fotó: Gottfried Helnwein)
